Thursday, August 18, 2016

Egy nap Agrában

A vonat út Agrába India egy egészen új arcát mutatja meg. Miután megszoktam, hogy az emberek paparazzi módjára, titkon képeket készítenek rólam a telefonjukkal, egészen élveztem az utazást.  
Kaptam kaját, teát és valami fura kávét, aminél még a teám is erősebb volt. Próbáltam olvasni, de az ablakon keresztül figyelni a tájat valahogy érdekesebb volt. Ezerszínű falvak mellett robogtunk el, majmok csórtak eledelt a kerti asztalokról, vad pávák rohantak a földeken, elefántok játszadoztak kicsinyeikkel, kecskék ugráltak a falakra, nők dolgoztak keményen a földeken, gyönyörű szárikban, és még soha életemben nem láttam ennyi férfit, aki a sínek mellett végezte nagy dolgát (nem mintha eddig egyet is láttam volna). Felejthetetlen.


A Taj Mahal fenséges. Ahogy a Yamuna folyó partján emelkedik, olyan érzést kelt az ember lányában, mintha egy tündér mesébe csöppent volna. Nem lepett volna meg, ha Jázmin hercegnő elhúzott volna mellettem replülő szőnyegén. 



Agra valamivel jobb, mint Delhi, de még így is iszonyat zajos, tele szeméttel, de leglább több it a tehén és a bölény. Egy nap bővel elég erre a városra. Reggel jössz, este mész. 

Könnyen ide lehet jutni, de a rengeteg taxi sofőr, akik rögtön az állomás ajtajában megrohamozott, kissé ijesztő volt. Gyors el is menekültem előlük, és ahogy megfordultam egy szőke lányt láttam, hasonló helyzetben. Elég elveszettnek tűnt, úgyhogy feladtam az elképzelést, hogy szóló utazó legyek és megkérdeztem, hogy a Taj Mahalhoz megy-e és csatlakozhatom-e hozzá? Mint kiderült, mégsem volt annyira elveszett, mint látszott. Már a vonaton összehaverkodott egy indiai-amerikai hölggyel (olyan kifinomultnak tűnt, hogy csak ez a szó jellemzi tökéletesen), aki segített nekünk taxit fogni, igen jó áron.
 
Először a Taj Mahalhoz mentünk, de nem fogok mindenfélét leírni róla, akit érdekel, az úgyis kiguglizza. Az élmény amúgy is leírhatatlan. Én ajánlom, hogy mindenki fogadjon idegen vezetőt, szó szerint mindent tudnak a Tajról és kiváló fotósok, nem beszélve az ember feletti türelmükről.


A Taj Mahaltól sofőrünk egy étteremhez vitt minket. A kaja rendben volt és még kígyóbűvölőt is láttunk! Annyira szerettem volna kígyó bűvölőt látni, és pont, amikor megemlítette, hirtelen ott volt. Még a kobrát is megfoghattam, de sajnos a képeket a másik lány készítette és még mindig nem küldte el őket nekem.

Következő állomásunk az agrai Erőd volt. Csodálatos, és még Delhi Vörös Erődjén is túl tesz. Valaki azt mondta, felesleges ide jönnöm, ha már láttam a Vörös Erődöt, de szerintem ez fordítva igaz. Ha láttad Agra Erődjét, akkor láttad Delhiét is.



Mielőtt a vonatom indult volna vissza Delhibe, még volt elég időnk, hogy elnézzünk a Bébi Tajba is. El tudod képzelni, hogy teljesen üres volt? Rajtunk kívül senki sem volt a Bébi Tajban, később is csak egy indiai család rohant át az épületek között, és már mentek is. Pedig a hely bámulatos, megérdemelné, hogy sokan látogassák. 

 A fa pózom rengeteget javult, mióta ezt fotóztuk...

No comments:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...